Chanel

Fejemet fogva bámultam a falat. A másnaposság megint kiütött rajtam, de még ezt is elviselem az őrült bulik nyújtotta izgalmakért. A buliban az egyik srác valami új cuccot nyomott a kezembe, azt mondta hatásos. Telefonom rezgése rángatott ki a gondolataimból.
- Chanel hol vagy? Itt állok a suli előtt ahogy megbeszéltük, de te sehol. - szólalt meg a vonal túlsó végén a barátnőm.
Teljesen ki is ment a fejemből, hogy ma hétfő van, a tegnapi munka és bulizás teljesen ledöntött a lábamról. Pár hónapja egy raktárban kaptam melót, hétvégente muszáj ott güriznem, hogy meglegyen piára meg a cigire a pénz. A suli nem is érdekel a sok retardált osztálytárs, csak Selma meg az a srác azt hiszem Tom, de nem vagyok benne biztos.
- Na akkor jössz vagy nem? - szólalt meg hosszú percek után Selma.
- Jövök.
Lerohantam a lépcsőn, magamra rángattam a szétszakadt converse cipőt és rohantam, hogy elérjem a buszt.
- Hé. Chan!! Kell még a csomag extasy? - kiabált utánam Jack a haverom.
- Ne üvölts már szerencsétlen. - mentem hozzá közelebb - Igen kell. Akkor holnapra megszerzed?
Bólintott, majd a következő sikátorban eltűnt.

A busz megállt a suli ellőtt, én pedig mindenkit fellökve rohantam a második emelet felé. Út közben találkoztam Selmával, váltottunk pár szót majd szótlanul siettünk a terem felé. Az ajtó előtt véletlenül neki mentem valakinek.
- Ööö bocsi...izéé
- Tom - segített ki mosolyogva a srác - Egy osztályba járunk. Két éve.
- Ja igen, tudom - szegeztem tekintetem a cipőm orrára - Szóval bocs.
Zavartan besétáltam a terembe, hanyagul a pad mellé dobtam koszos táskám és vártam a tanárt.

A tanár belépett a terembe és mindenki összerezzent. A teremre csend telepedett így az alkalmat kihasználva táskámban kotorni kezdtem a megbontott csomag rágóm után. Ahogy lehajoltam érezte, hogy valaki a nyakamban liheg.
- Nyugalom, csak elő vettem egy rágót - hajtottam fel fejem és közöltem az egyszerű tényt a tanárral - Esetleg megkínálhatom?
Az udvarias kérdésemre egy hatalmas üvöltés volt a válasz.
- Jólvan, jólvan értettem nem kér. Viszont magára férne egy mentolos cukorka.

Szünetben Selma pattant mellém.
- Neked bejön Tom. - jelentette ki az egyszerű tényt.
Ez hülye nekem nem jön be...Tom. Na jó ne hazudjunk még magunknak sem, azok a  szemek és a haja és... - Hé Chanel ne legyél már ekkora nyálgép. Ő csak egy srác - nyugtattam meg magamat.
De kit áltatok tökre belezúgtam. Már amikor megláttam, jó a haverjai nem a legjobb fejek, de ő. Ő más.
- Dehogy, honnan veszed? - vontam kérdő a mellettem ácsorgó barátnőmet.
- Mindegy. Figyu, meghívlak egy kávéra gyere. - kezdett a kijárat felé húzni.
A suli előtt hatalmas tömeg tolongott, így hát Selmát megragadva átvágtam rajtuk. Amint megpillantottam a dolgot ami miatt az emberek annyira izgatottak voltak a lélegzetem is elállt. A 4 srác zenélt. Ez még számomra is új volt, jó persze nem voltak rosszak sőt jók voltak, de akkor is ezek?! Életemben nem képzeltem volna.
- Na mindegy, menjünk - löktem meg a mellettem bambuló lányt - Már jól esne az a kávé...